Amennyiben Magyarországon Ausztriában és Svájcban dolgozott, nyugdíj igényének elbírálása során a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK és annak végrehajtására kiadott 987/2009/EK rendeletek előírásait kell alkalmazni.

E rendeletek szabályai szerint minden tagállam illetékes intézménye egyrészt a belső jogszabályai, másrészt az uniós rendeletek szabályai szerint bírálja el a kérelmeket.

Ha az igénylő az adott tagállam belső szabályai szerint rendelkezik önálló jogosultsággal, akkor úgynevezett kettős megállapítás szerint kell az ellátást kiszámítani:

-         Ki kell számítani a nemzeti szabályok szerint járó ellátást az adott tagállamban szerzett szolgálati idő és átlagkereset alapján (a továbbiakban: önálló magyar jogosultság alapján történő számítás).

-         Ki kell számítani az arányos nyugdíjrészt úgy, hogy meg kell határozni az elméleti nyugdíj összegét, azaz azt, hogy mennyi lenne a nyugdíj, ha az igénylő a valamennyi tagállamban szerzett szolgálati idejét, mind az adott tagállamban szerezte volna, és ennek egy olyan arányú részét kell kiszámítani, ahogy az adott tagállamban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik, ez lesz az arányos nyugdíj (a továbbiakban: uniós rendeletek alapján történő számítás).

A két ellátás közül a kedvezőbb, azaz a magasabb összegű ellátás kerül megállapításra és folyósításra. Ha valaki nem rendelkezik önálló nemzeti ellátásra való jogosultsággal, csak az arányos nyugdíj kiszámításra kerül sor.

A megállapításra kerülő magyar nyugdíj vagy nyugdíjrész vonatkozásában a kérelmezőnek a magyar jogszabályok szerinti feltételeket kell teljesítenie azzal, hogy nyugdíjrész megállapítása esetén a jogosultsághoz a külföldön szerzett szolgálati időt is figyelembe kell venni az előbb írtak szerint.

A külföldön, jelen esetben Ausztriában és Svájcban szerzett szolgálati idő alapján járó ellátás vonatkozásában az osztrák és a svájci szerv  saját szabályai szerint dönt.